Helló-helló-pókháló! Rég írtam, pontosabban hanyagolni voltam kénytelen a blogot, ám egyáltalán nem tétlenkedtem (az Image 2012-es évéről szóló cikk az én szerzeményem). Csapjunk is bele a sűrűjébe: magamat DC-rajongónak tartom ugyan, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy elfogultságból szemet hunynék a DC baklövései felett (sőt), s sajnos azt kell mondanom, hogy a Zero Month-ra keresztelt publicitási manőver óta a kiadó sajnos hibát-hibára halmozott, a párhuzamosan futó crossover-eventek dömpingjétől kezdve, a finoman fogalmazva is megosztó szerzők erőltetésén át (Lobdell), egészen a WTF Month bejelentéséig bezárólag. Tartott is a DC egy kreatív gyűlést, ami ugyan többé-kevésbé zárt ajtók mögött zajlott, továbbá az sem teljesen egyértelmű, hogy a későbbi változásokról hírt adó bejelentéseket bármilyen értelemben is befolyásolta volna a megbeszélés, ám saját szubjektív véleményem szerint a mostani bejelentések alapján körvonalazódó átszerveződés a legjobb dolog, ami a DC istállójában történt a... s itt mindenki eldöntheti, hogy szerinte mi volt a kiadó utolsó pozitív húzása. Tehát...
Kreatív változások:
>Action Comics: Andy Diggle / Tony Daniel
>Superboy: Justin Jordan / RB Silva
>Supergirl: Michael Alan Nelson / Mahmud Asrar
>Batwing: Palmiotti & Gray / Fabrizio Fiorentino
>Red Hood and the Outlaws: James Tynion IV / Mico Suayan
>Birds of Prey: Christy Marx / Romano Molenaar
>Green Lantern: Robert Venditti / Billy Tan
>Green Lantern Corps: Josh Fialkov / Bernard Chang
>Red Lanterns: Josh Fialkov / Alessandro Vitti
>Green Lantern: New Guardians: Justin Jordan / Brad Walker
>Stormwatch: Jim Starlin / Yvel Guitchet
>Suicide Squad: Ales Kot / Tim Green II
>Swamp Thing: Charles Soule / Kano
Új címek:
>Vibe: Sterling Gates / Pete Woods
>Constantine: Lemire & Fawkes / Renato Guedes
>Larfleeze: Giffen / Kolins
>Batman/Superman: Greg Pak / Jae Lee
>The Green Team: Baltazar / Franco/Ig Guara
>The Movement: Gail Simone/ Freddie Williams II
Törölt címek:
>Fury of the Firestorm, DC Universe Presents, Savage Hawkman, Sword of Sorcery, Team 7, I,Vampire, The Ravagers, Deathstroke
Morrison már jóval korábban bejelentette, hogy egy időre visszavonul a mainstream képregényektől, így evidens volt, hogy a Batman Incorporated befejezése mellett az Action Comics stafétabotját is átadja valaki másnak, utolsó DC-s projektje a több éve dédelgetett Multiversity lesz. A 19. számtól Andy Diggle váltja, akit leginkább a The Losers, illetve több más Vertigo sorozatokhoz írt történetei révén ismerhetünk (Hellblazer, Swamp Thing), azonban ő követte el a Shadowland című förmedvényt is a Marvelnél, aminek egyetlen pozitív hozadéka, hogy megágyazott Mark Waid mostani Daredevil run-jának. Persze lehet amellett érvelni, hogy az event teljes egészében szerkesztői diktátum eredménye volt, s csupán ennyire tellett a koncepcióból, ám meggyőződésem, hogy a mainstream képregényírás egyik leggyakrabban előforduló kihívása, hogy szűk keretekhez mérten is minél eredetibb, izgalmasabb és színvonalasabb megoldásokra kell törekedni. Reménykedjünk tehát abban, hogy a DC szerkesztői az elmúlt hónapok hibáiból okulva a jövőben nagyobb mozgásteret biztosítanak az íróik számára, Diggle ugyanis úgy tűnik, azok táborát erősíti, akik nyomás mellett nem nagyon brillíroznak.
Superboy sorozatát illetően elég ambivalensek az érzéseim. Akármennyire nem kedvelem Lobdell-t, be kell vallanom, hogy a New 52 felütése kifejezetten tetszett, s meg merem kockáztatni, hogy a klón eredettörténet eddigi legjobb kivitelezése volt... kár, hogy az első arc-ot követően Superboy a kiadó különböző címei között leghektikusabban vergődő karakterévé degradálódott (Teen Titans, Ravagers, Supergirl, Superman), amit tovább tetézett, hogy a H'el on Earth-re keresztelt, a Culling után a New 52 eddigi legigénytelenebb eventjének kellős közepén mindenféle átmenet nélkül áttértek az 1993-as retcon előtti ábrázoláshoz. Justin Jordan a Luther Strode révén a tavalyi év egyik legnagyobb felfedezettje volt számomra, így megpróbálok bizakodó lenni. Kár, hogy márciusig kell várnunk, amíg leváltja DeFalco-t.
Supergirl az AC mellett a Superman család egyetlen olvasható sorozata volt, mígnem Lobdell sikeresen hazavágta az eredetileg Bizarro újragondolásnak szánt, később Dragon Ball Z főellenségként realizálódó H'el-lel való zavarba ejtő románcával. Michael Alan Nelson idáig főként a Boom! Studios-nál tevékenykedett, én magam azonban csupán a DC-nek írt eddigi két Ravagers száma alapján ismerem, amivel ugyan nem mentette meg az egyébként teljesen redundáns, The Culling-ból kinövő sorozatot, azonban így is tucatszor élvezhetőbb olvasmányt produkált, mint az öreg motoros Howard Mackie, akit mintha minden munkatársa elfelejtett volna emlékeztetni arról, hogy ezúttal nem az X-Men valamelyik vadhajtásán ügyködik, hanem Teen Titans spinoffot / Doom Patrol utánérzést kellene írnia.
Mondhat mindenki amit akar Batwingről, én csípem a karaktert, az afrikai helyszínt, az egész koncepciót, s a sorozatos szerzőváltások ellenére a New 52-s ongoing mindeddig tartotta az első pár szám által megelőlegezett színvonalat. Na jó, Ben Oliver rajzaival nehéz versenyezni, reméljük mihamarabb visszatér egy arc erejéig. A Jimmy Palmiotti és Justin Gray íróduót is csípem, ugyanis bármi is kerül a kezük ügyébe, biztosak lehetünk abban, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy kihozzák belőlük a maximumot, a kettőjük sok éves tapasztalata pedig garancia arra, hogy nem kell amatőr hibáktól tartanunk tőlük.
A Red Hood and the Outlaws egyik legnagyobb rákfenéje kezdettől fogva az volt, hogy Lobdell minden olyan ziccert kihagyott, amivel tovább gazdagíthatta volna az unott lakótársak megfáradt locsogását idéző csapatdinamikát. Lobdell milyen bátran vállalja, hogy egy számnál tovább sosem tervez előre, legalább olyan nyámnyila és konfliktuskerülő, amikor lehetősége nyílna, hogy megvalósítson kevésbé ortodox húzásokat, mint például Crux vagy Essence állandó stábba vételét. A Scott Snyder szárnyai alól Batman backup-jaival és a Talon sorozat társszerzőjeként bemutatkozó James Tynion IV egyetlen esélye arra, hogy új életet leheljen ebbe az eleve megkérdőjelezhető létjogosultsággal rendelkező sorozatba, ha 1) minél távolabbra helyezi magát a lobdell-i örökségtől és 2) ha végre hangsúlyt helyez a cím Outlaws részére, úgy mint OutlawS, tehát többesszám, ami remélhetőleg túlmutat Starfire fenekén, Arsenal agymenésein és Jason Todd megfeszített igyekezetén azon, hogy menő rosszfiú benyomását keltse.
Továbbra sem értem, hogy a DC miért lövi le alig egy arc elteltével a Sword of Sorcery-t. Meglehet, nem túl pozicionálták a könnyedebb DC Nation rövidfilmek és a New 52 lineupja közepette, ettől függetlenül bebizonyosodott általa, hogy nem kell tartani a női olvasókat célzó, (nem Gail Simone nevű) nők által írt képregényektől, mint ahogyan erre a DC női nemmel való eddigi kapcsolata alapján következtetni lehetne. Bár Duane Swierczynski mintha végre belendült volna a címen, örvendetes, hogy Christy Marx sem marad munka nélkül, ő váltja ugyanis a Birds of Prey-en.
A rajongókat sokként érhette, hogy Geoff Johns majd' 9 év után leteszi a lan... izé gyűrűt, ám Robert Venditti számomra az X-O Manowarral már maradéktalanul bebizonyította, hogy alkalmas jelölt a Green Lantern folytatására. A Green Lantern család többi címénél is össznépi szerzőcserére számíthatunk: Justin Jordant már eleget dicsértem, így nem féltem a New Guardians-t, Joshua Fialkov az I,Vampire-rel a tavalyi év egyik legjobb ongoingját produkálta, így a GLC is jó kezekben van, s még az egyébként teljesen felesleges Red Lanterns-t is felvirágoztatja, ha mondjuk sci-fi horrorrá transzformálja. Egyedüli aggodalmam, hogy egyikük sem kapott túlságosan kiemelkedő rajzolót maga mellé. Ja, s majd elfelejtem: Larfleeze ongoing Keith Giffentől: WIN
Az eredeti Ellis-féle The Authority feltétlen rajongójaként állítom, hogy a New 52 által Stormwatch-ként aposztrofált borzadály legfeljebb külsőségeiben idézi a WildStorm aranykorát jelentő eredetit, egyébként minden más aspektusában annak teljes megcsúfolása. A Stormwatch immáron majdnem másfél éve másról sem szólt, mint a csapatot alkotó karakterek közötti belharcról, miközben a sorozatnak eredendően professzionális, a Földet globális szinten és olykor az egész univerzumot fenyegető támadások elleni első és utolsó védőbástyát jelentő (anti-)hősökről kellene szólnia. A Daemonite nevű idegen civilizáció inváziójáról szóló crossover event lett volna hivatott kiemelni a sorozatot a többi WildStorm címmel együtt ebből a posványból, ám a Grifter és a Team 7 elkaszálásával egyedül a Stormwatch maradt, s az editorial ezután nyilvánvalóan nem tudott mit kezdeni a csapattal,. Bármennyire is imádom például a Cosmic Odyssey-t, nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON remélem, hogy Jim Starlin Keith Giffenhez hasonlóan túl tudott lépni a 80-as, 90-es évek trendjein, máskülönben tényleg oda jutunk, hogy Jim Lee hiába fejes a DC-nél, az egykori kiadójának végül írmagja sem marad.
Amikor megláttam Ales Kot nevét a DC honlapján, egy pillanatra azt hittem, hallucinálok. A mindössze 28 éves író eddig mindössze két képregényt tett le az asztalra (Wild Children, Change), ám azok olyan szinten szembementek minden mainstream trenddel, hogy elképzelésem sincs, mire számíthatok a Suicide Squad 20. számától. S ez jó. Nagyon jó. Nem túl egészséges az a formalizáltság, ahol végigpásztázva egy kiadó aktuális kiadványait, nagyjából mindegyik képregényről cím alapján előre meg tudom mondani, hogy nagyjából milyen hangvételű történetet takar. Ezzel szemben tényleg halvány lila gőzöm sincs, mit várhatok Suicide Squad címén egy olyan írótól, aki korábban szolipszista és/vagy virtualista terrorakciót, majd hollywoodi thrillerbe oltott lovecrafti paranoiát tett történetei központi témájává. Nem akarom elkiabálni a dolgot, de ha végén ez lesz a következő Morrison-féle Doom Patrol, szeretném ha mindenki tudná, hogy elsőként sütöttem el ezt a hatásvadász fordulatot :P
Nem csak Geoff Johns az, aki rendkívüli sikerű sorozatot hagy hátra: Scott Snyder is másra bízza a Swamp Thing-et: egy bizonyos Charles Soule-ra, aki Twenty Seven című, zene témájú szerzői sorozatán kívül más képregényen nem dolgozott idáig, s amiről én személy szerint nem tudok nyilatkozni, mivel még nem volt szerencsém sem a 2010-es eredetihez, sem pedig a 2011-es Second Set című folytatásához. Mindazonáltal biztosak lehetünk abban, hogy Snyder amilyen reputációnak örvend most a DC-nél, lehetett némi beleszólása abba, hogy ki örökli tőle a New 52 Dark line-jának egyik zászlóshajóját, s így biztos jó okkal esett Soule-ra a választás. Rajzolótársa, Jose Angel Cano Lopez, alias "Kano" rajzolta tavalyi kedvenc single issue-mat, a Wonder Woman "Vows" című 10. számát, így az áprilisban érkező Swamp Thing #19 számomra mindenképp tuti vétel lesz.
Az új JLA köré kihegyezett ongoingok kapcsán inkább konkrét kritikákat írnék, már ha az elolvasásuk után úgy ítélem, érdemes velük ennyire behatóan foglalkoznom. Azonban így látatlanban is biztos vagyok abban, hogy 1) a megújult Green Arrow (17-) Lemire-nek köszönhetően most vált végre olvashatóvá; 2) Geoff Johns az obskúrus karaktereket mennybe repítő írók non plus ultája, így mind Vibe, mind pedig az új JLA megér egy próbát; 3) ha van olyan elborult karakter a jelenlegi felhozatalból, aki passzol Ann Nocentihez, Katana az. 4) Keith Giffen Threshold-ja a csontig lerágott Running Man/Most Dangerous Game koncepció ellenére is a legfrissebb képregény a DC háza tájáról a Dial H óta. Az új Batman/Superman ongoing borítékolhatóan az eredeti World's Finest/Brave and the Bold újjáélesztése lesz - aki tehát nem tud betelni a Sötét Lovaggal, annak eggyel több oka lehet az örvendezésre, aki meg cinikusan a DC Comics hamarosan Batman Comics-ra történő átkeresztelését prognosztizálja, újabb okot kapott érvei alátámasztására. A Green Team/Movement című, Occupy mozgalomra reflektáló mindfuck pedig annyira idióta húzásnak tűnik a DC részéről, hogy már csak a hecc kedvéért is érdemes lesz rálesni legalább az első számokra.
Na és a lefújt sorozatok közül van-e olyan, amit sajnálok? Nos, a Sword of Sorcery-ről már megírtam, hogy bár minden ellene szólt, így "utólag" úgy gondolom, kár érte, hát még a valóban totál méltatlanul mellőzött I, Vampire-ért. A DC Universe Presents eltűnésével ismét egy showcase címmel lettünk szegényebbek, a Deathstroke pedig Justin Jordannek köszönhetően épp kezdett megint szórakoztatóvá válni Liefeld botrányosan trehány run-ja után, s redundáns volta ellenére a Team 7-ben is felcsillantott némi potenciált. Hawkmanre és Firestormra azonban nincs mentség, mindkét cím a totális koncepciótlanság áldozata, előbbinek Liefeld, utóbbinak pedig Jurgens adta meg a kegyelemdöfést, aki mellesleg nem hazudtolta meg magát, s máris alkalmat talált arra, hogy öncélúan kinyírjon valakit, ezúttal a jobb sorsra érdemes Captain Atomot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2013.02.27. 20:57:07
A green team az mi lesz? Visszahozzák a régi jó Green Lantern - Green Arrow páros?
Hát a Ravagers meg a Tem7 se élt sokat. Azért vannak címek, amiket akkor se törölnek, ha rosszúl muzsikál, hanem inkább jön a kretív váltás, míg a halálra szántak egyből buknak. Erről a geexcomixon már kifejtettem a véleményem (miniként kéne őket indítani).
ghavin 2013.02.27. 23:59:22
Jó lenne, de sajnos nem. A Green Team eredetileg egy fiatal milliomosokból álló csapat lett volna, akik vagyont érő összegeket ajánlottak fel feledhetetlen kalandokért cserébe. A koncepció egy szám után (1st Issue Special #2) megbukott, a DC azonban most felélesztette, ezúttal egy politikai töltetű képregénypáros egyik tagjaként (1%), a másik az Occupy mozgalmakra a DC univerzumon át reflektáló The Movement lesz (99%). Előbbit a Tiny Titans és Superman Family Adventures szerzőpárosa jegyzi, utóbbit pedig Gail Simone írja, s az ígéretek szerint a nem-épp-aktuálpolitika mellett (az Occupy körüli zsongás több mint fél éve lecsengett) komoly szerep jut majd a humornak is. Mint mondtam, kevés ennél agyalágyultabb ötlet hagyta el a kiadót, így a kárörvendő, már-már perverz kíváncsiságon kívül nem tudok más indokot felhozni arra, hogy miért fogom feltétlenül lecsekkolni a cuccot májusban.
"Hát a Ravagers meg a Tem7 se élt sokat. Azért vannak címek, amiket akkor se törölnek, ha rosszúl muzsikál, hanem inkább jön a kretív váltás, míg a halálra szántak egyből buknak. Erről a geexcomixon már kifejtettem a véleményem (miniként kéne őket indítani)."
És igazad is volt/van, ám ha a DC egyszer eldöntötte, hogy 52 ongoingnak kell futnia egyidejűleg, akkor annak úgy is kell lennie, ha más nem, a következő rebootig. Én már rég feladtam, hogy ésszerűséget keressek a mainstream trendjeit alakító döntések mögött.