Aquaman #12

Kétféle ember létezik: aki Aquaman neve hallatán rögtön a Superfriends-es inkarnációjára asszociál, s önkéntelenül is lesajnáló mosolyra húzódik a szája, illetve az öreg motoros képregényrajongó, aki meglehet, már évtizedek óta tisztában van vele, hogy sok jelző ráhúzható Arthurra, de a szánalmas semmiképpen sem tartozik közéjük. A DC előtt a New 52 révén lehetőség nyílt arra, hogy újraformálja az előbbi csoport prekoncepcióit, ha más nem azon olvasókét, akik tavaly szeptemberben megpróbálkoztak az első számmal.

Vitatható, hogy az "Árok" (The Trench) című, első hat számot felölelő történetszállal Geoff Johns sikerrel járt-e. Egyrészt van egy olyan sanda gyanúm, hogy az óceán mélyéről hirtelen feltűnő szörnyhadsereg még az avatatlan olvasók számára is inkább izzadtságszagú tucat-történetként csapódott le, függetlenül attól, hogy Johns az elbeszélés és párbeszédek tekintetében hozta a 2005 óta az ő égisze alatt futó Green Lantern színvonalát. Másrészt pedig túlontúl sokszor fordultak elő olyan mozzanatok, amelyeknek semmi egyéb célja nem volt, minthogy Aquaman badass-státusza demonstrációra kerüljön. Ízlés kérdése, hogy ki mennyire találja erőltetnek ezt a fajta karakterépítést, nálam mindenesetre sikerült elérni, hogy ha választanom lehetne, hogy melyik Justice League tag mentse meg az irhámat, valószínűleg Aquamantől ódzkodnék a leginkább: forrófejű, öntörvényű, vakmerő, de persze a szokásos hősi jellemvonások mellett rendkívül határozott, s kiváló vezetői képességekkel is bír.

Kétségtelen érdeme volt azonban az első arc-nak, hogy felcsigázott Aquaman múltját illetően - s itt most nem az eredettörténetre gondolok. Johns több helyen elhintette, hogy az Atlantis-ból történő száműzetése után, de még az Arthurnál is forrófejűbb Merával való megismerkedése, illetve a Justice League összeállása előtt Arthur már a tagja, sőt vezetője volt egy, fogalmazzunk úgy: szuper-kalandorokat tömörítő csoportnak, "A Másoknak" ("The Others".

Így a 12. szám, s a The Others arc végeztével nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Ez kérem a New 52 egyik, ha nem a legjobb team hero könyve (Lemire-féle JLD és a New Guardians még biztosan dobogósok az eddigiek alapján). Ízlelgessük egy kicsit az előbbi mondatot. Nem arról van szó ugyanis, hogy a többi csapatcím abszolúte csapnivaló lenne, s így a The Others középszerű iparosmunkaként emelkedne föléjük. Inkább az a helyzet, hogy Geoff Johns a DC fő kreatív szerkesztőjeként nemcsak hogy érdemben felel a többi címért, crossoverekért és eventekért, de ő maga írja a Justice League-et, az Annual tanúsága szerint pedig a JLI második arc-jára is jelentős befolyása volt, mégis vadonatúj karakterekből álló csapattal produkálja azt a minőséget, amiért indokoltnak tekinthető a kiadónál elfoglalt jelenlegi pozíciója. Különösen abszurd, egyben zseniális pikantériája a dolognak, hogy az Others egyszerre ötvözi a klasszikus JL-vonásait (formula), a Justice League International "nemzetköziségével" (karakterek háttere), mindez nyakon öntve egy leheletnyi modernizált "pulp" ízzel (a karakterek archetípusa, de az egész kalandor-kincsvadász koncepció a 40-50-es éveket idézi). Mi a fene történhetett? Johns-nak nem tetszettek a kiadói direktívák, aztán úgy gondolta, hogy szépen-csendben megmutatja, hogy mi lett volna ha nem a Big Sevennel kénytelen dolgozni?

Na de miről is szól a The Others? Aquaman talán legemblematikusabb nemezise, Black Manta egyenként vadászni kezd Arthur egykori csapattársaira. A rejtély feltárásában az első arc-ból megismert tudós, Steven Shin segíti Arthur párját, Merát, aki legalább olyan értetlenül áll a kibontakozó események, s Aquaman reakciója előtt, mint maga az olvasó. Mit akarhat Manta? Mit tett Aquaman, amiért ennyire gyűlöli őt? Miért tűnik úgy, hogy a híres-hírhedten merész Arthur mintha szabályosan rettegne Manta bosszújától? Nem lőném le a poént. Ha valaki egyetlen címre tudna csak időt szánni a New 52-ból, nem látom okát, hogy miért bánná meg, ha végül az Aquaman-re esne a választása - nekem a fél év múlva érkező TPB tuti vétel lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.